Orbán Béla:

Shabbat Nászó
A láthatatlan építése

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2013. május 18.

4Mózes 4:21-7:89; Bírák 13:2-25

Hadd vegyek ki egy verset az előző hetiszakasz végéből,  4:18-20: „A Kéhátiták nemzetségének törzsét ne engedjétek kiirtani a léviták közül; Hanem ezt míveljétek ővelük, hogy éljenek és meg ne haljanak, mikor járulnak a szentségek szentségéhez: Áron és az ő fiai jöjjenek el, és rendeljék el őket, kit-kit az ő szolgálatára és az ő terhére. Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szenthelyet, hogy meg ne haljanak.”

Ma is működnek és élnek a kehiták, azaz a koheniták, s titokzatos módon maradt fent a kehiták (koheniták) törzse, a papi rend ezen ága – Istennek az akarata ma is érvényes, bármennyire is kuszaság van a zsidóságban.

A heti szakaszt a „Naszó” szóval jellemzi, minősíti a zsidóság, 4Móz. 4:22: „Vedd számba a Gerson fiait is az ő atyjuknak háznépe szerint, az ő nemzetségük szerint”. Naszó, „vedd számba”, számold meg őket; vedd magadhoz, mint számot; mint mennyiséget, értéket vedd számba; emeld föl, mint számot. A Gerson fiainak a számbavétele után számbaveszi Mérári fiait, és mindazokat, akik a pusztai sátortemplomnál különböző feladatokat végeznek.

4:22-36: „Vedd számba a Gerson fiait is az ő atyjuknak háznépe szerint, az ő nemzetségük szerint. A harmic esztendőstől és azon felül az ötven esztendősig számláld meg őket; mindenkit, aki szolgálatot teljesíteni való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában. Ez legyen munkájuk a Gersoniták nemzetségeinek a szolgálatban és a teherhordozásban: Hordozzák a hajlék kárpitjait és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a borzbőrből csinált takarót, amely rajta van felül, és a gyülekezet sátora nyílásának leplét. És a pitvar szőnyegeit, és a pitvar kapunyílásának leplét, amelyek a hajlékon és az oltáron köröskörül vannak, azoknak köteleit, és az ő szolgálatukhoz való minden edényt; és mindazt, ami tennivaló azokkal, ők teljesítsék. Áronnak és az ő fiainak beszéde szerint legyen a Gersoniták fiainak minden szolgálatuk, minden terhükre és minden szolgálatukra nézve; minden terhüket pedig az ő őrizetükre bízzátok. Ez a Gersoniták fiai nemzetségének szolgálata a gyülekezet sátorában; az ő szolgálatuk pedig legyen az Áron pap fiának, Ithamárnak keze alatt. A Mérári fiait is az ő nemzetségeik szerint, az ő atyjuknak háznépei szerint számláld meg. A harmic esztendőstől és annál feljebb az ötven esztendősig számláld meg őket; mindenki, aki szolgálatra való, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában. Ezek pedig, amikre ügyelniük kell a továbbvitelnél és a gyülekezet sátorában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai. A pitvarnak is köröskörül való oszlopai és azok talpai, szegei és kötelei, azoknak minden szerszámai, és minden szolgálatjukhoz való. Név szerint is megszámláljátok az edényeket, amikre a továbbvitelnél ügyelniük kell. Ez legyen szolgálatuk a Mérári fiai nemzetségeinek, amellyel szolgáljanak a gyülekezet sátorában, Ithamárnak, az Áron pap fiána vezetése alatt. És megszámlálá Mózes és Áron és a gyülekezet fejedelmei a Kéhátiták fiait, az ő nemzetségük szerint és az ő atyjuknak háznépe szerint. A harminc esztendőstől és annál feljebb, az ötven esztendősig mindenkit, aki szolgálatra való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában. Vala pedig azoknak száma az ő nemzetségeik szerint: kétezer hétszáz és ötven. ”

Ez a számlálás fölösleges és értelmetlen ószövetségi történetnek tűnik. Van a nép, a pusztai sátortábor, amit Isten elrendelt hogyan, ki és miből építse meg. Ezelőtt megtörtént a nép megszentelése, utasítások adattak az elsőszülöttekre, a táborjárásra, hogy miként vonuljanak fel a családok a maguk jelképeivel, és végső soron, mint befejezésként, zászlóként, a leviták megszámlálása, a leviták feladata az, ami a Bibliában így mutatkozik. Úgymond szép történet, kicsit üresnek tűnik, de nem az.

Most is, hogy itt vagyunk, ugyanaz hangzik el: indul Krisztus Teste, a templom, s mindenkinek megvan a maga helye. Az indulás előtt el van rendelve, hogy kell körbemenni a templom körül, mind a 12 törzsnek, mindazoknak akik a néphez tartoznak; utána akik szolgálatot végeznek, azoknak is el van rendelve, hogy mi a feladatuk. Olvashatjuk, Gersonnak kellett vinni azokat a takarókat, Mérárinak kellett vinni az oszlopokat és az eszközöket. Gyakorlatilag az a sátortemplom, amely felszentelés és felállítás előtt állt, s Isten rendjébe már be lett illesztve, ott már megvolt, hogy ki viszi a takarókat, az edényeket, az oszlopokat.

Ma megvan-e, mert ma is megy a templom, s ugyanaz a helyzet, mint a pusztai sátortemplomban, ami nem arról a fordítottságról szól, amit a Sátán játszik állandóan Isten népével,  hogy „van egy templom, mit csináljunk ott”. Isten azt mondja, hogy „építsd meg a templomot!” és megadja a rendet, hogy kinek mi a feladata, s megadja az oltár működéséhez az összes feltételt.

Kinek a feladata Krisztus Testének az építése?  A mai papi nemzetségnek, azoknak, akiknek a takarókat kell vinni, ami a betakarást szolgálja; ma is kell vinni az oszlopokat, ami tartja az egész berendezést, s a templom berendezéseit, mindazt, ami a pusztai sátortemplomban szükségeltetett. Megyünk a pusztába, ki az, aki viszi a betakarást, kinek a feladata az oszlopokat tartani, hogy a helyükre kerülhessenek?  Az oszlopok nem mások, mint akikre épül egy közösség, akikre Krisztus Testében nagyobb súly terhelhető,  mert oszlop-feladatot kaptak. Kik azok akik arra vigyáznak, hogy az edényeket, és a templom összes berendezését vigyék? Ma is elhangzik: „számláld meg”, „számláld meg, hogy kinek a feladata, hogy Krisztus Testében vigye a betakarást, vigye az edényeket, vigye az oszlopokat”. „Egymás terhét hordozzátok”, mondhatnám ezt a bibliai verset! Nem humanitásról beszélek, hanem az oszlopok tartásáról! Betakarjuk-e imáinkkal azon szolgálókat, akik az edényeket vagy a betakarást viszik? Imádkoztunk ezért az alkalomért, hogy működjön a templom? Fel vagyunk-e készülve a teherhordásra? Egy közösségnek nemcsak az a teherhordása, hogy gondoskodik arról, hogy az anyagi feltételek biztosítva legyenek, a szellemi templomnak ugyanúgy vannak oszlopai, edényei, takarói és minden más eszköze, mint ahogy láthatjuk a pusztai templomban a felsorolás szerint is. De ha megvannak ezek az eszközök, akkor megvannak a feladatok is! Tudom-e, hogy melyik nép melyik törzséhez tartozom? Tudom-e azt, hogy mi a feladatom?  Nem tarthatok oszlopot, ha valakit be kell takarnom! Az, aki a betakarást végzi, az meg nem cipelhet oszlopot! Senki se mehet át a másik szolgálatába! Isten országában ma is megvannak a beosztások, és egyik a másik nélkül nem működik. Ha nincsenek oszlopok, akkor összedől az egész, nem lehet mire építeni, nem lesz épület. Nem a templomba kell bemennünk, hanem a templomot kell vinnünk, nekünk kell megépíteni a templomot, hogy működjön az életünkben, és Krisztus Testében a templom minden áldozata.

Fordítva gondolkodunk! Szeretünk bemenni a templomba, hogy kaphassunk valamit. Nem! Neked kell megépítened a templomodat, hogy Isten benned a hálaadást, és sok minden mást megtartson, hogy álljon benned az oszlop, amire lehet tenni még mást, hogy működjön benned a betakarás, s akik veled együtt vannak be legyenek takarva a védelemmel és mindig útrakészek lehessenek, hogy bárhol és bármikor fel lehessen állítani a templomot, amikor Isten megáll, mint tűzoszlop, mint vezető, ahogy a választott nép történetéből ismerjük.

Hol a helyem? Az oszlop ne mondja a takarónak, s a takaró se mondja az edényeknek, hogy „én vagyok a különb”! Az egész egységes, mert áldozati eszközök és edények nélkül hiába van oszlop és templom, nem fog működni! Ha nincs betakarás, akkor hiába vannak oszlopok, előbb-utóbb elkorrodálnak, az időjárás és a viharok tönkreteszik. Mindenkinek megvan a saját Isten által adott feladata! Isten megmutatta a választott népen keresztül: „neked ez a feladatod”, „megvagytok-e”, „vedd számba”. Ahogy Isten mondja Mózesnek, hogy vedd számba a népet, azokat, akiknek feladatuk van, a levitákat, ugynanúgy mondja ezt a Fejnek, Aki vezeti Krisztus Testét: „Vedd számba”, s ezt  Ő számon is kérik rajtunk: „Te hol vagy?” Nem épül Krisztus teste  mert nincs oszlop, mert nem viszi senki az oszlopot! Nem működik az áldozat, hiszen nincs, aki vigye az áldozati edényeket! Nem működik a templom, mert nincsenek a saját helyükön a törzsek! Ezt a fordítottságot kell 180fokos fordulattal átváltoztatnunk: nem nekünk kell bemenni a templomba, hanem mi vagyunk a templom, ahol az áldozatnak el kell indulnia! Fel kell ismerni a Sátán ezen nagyon ócska de mégis bevált trükkjét! Mi mindig előre akarunk mindent, először az áldást, aztán utána majd csinálunk valamit, miközben itt a heti szakaszban is szabályozva van, hogy a leviták különböző családjai milyen feladatot kell, hogy elvégezzenek, utána még mindig van feladat, hogy elérkehessünk a főpapi áldáshoz, az ároni áldáshoz, ami Isten áldása a papokon keresztül.

A leviták megszámálása után, miután tudjuk, mi a feladatunk, mert Isten tudja és ránkbízta azt, amire alkalmasak vagyunk, maga Mózes és Jesua HaMassiah is tudja, hogy ki az, akire „számíthat”(számítás, megszámlálni, elszámolni), ezek után a következő feladat a tisztátalanok elkülönítése:

5:1-4: „És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Parancsold meg Izráel fiainak, hogy űzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, aki hottest miatt lett tisztátalanná. Űzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kívül űzzétek őket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ő táborukat, mivelhogy én közöttük lakozom. És úgy cselekedének Izráel fiai, és kiűzék azokat a táboron kívül; amiképpen meghagyta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai.”

Akiről Isten azt mondja, hogy ki kell űzni, az nem vehető számba! Nekem se szabad számolnom azokkal, akiket említ a felsorolás, akik nemcsak tisztátalanok, hanem az ő tisztátalanságuk következménye a halállal és az élettelenséggel van összefüggésben, mint ahogy pl. a poklosságban is meghalnak bizonyos testrészek.

„Űzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kívül űzzétek őket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ő táborukat, mivelhogy én közöttük lakozom.”  Ez nem kárhoztatást jelent! Űzd ki a tisztátalant, ne legyél vele közösségben, de ennek ellenére Isten velük van. A szent azzal, ami nem szent, ami a halállal kapcsolatos, az élettel a halál nem lehet egy légtérben! Istennél nincs kettősség! Isten elvárja azt, hogy amikor elindul a templom felszentelése, üzembe helyezése, ne fertőztessék meg az istentiszteleti rend, az áldozat. A mai világban minden szinten, ökumenikusan össze-vissza házasodnak és paráznák az emberek, a kereszténység nagyobb részének a halál a vallása: a szentektől, az ereklyéktől kezdve a szellemidézésen át sok minden más,  s ehhez nem lehet semmi köze annak, aki a templomot, Krisztus Testét építi! Isten meg fogja őket kínálni a lehetőségekkel, nem vetette el őket, de nem lehet hozzájuk köze a többieknek. Ezt ma is tudomásul kell venni!

A hűtlenség és egyéb más fontos kérdésekről is ír ebben a szakaszban a Biblia, és a heti szakasz csúcspontja a nazérusi törvény, ez a haftarában, a prófétiai részben is Sámson életével kapcsolatos, amiről nem szeretnék most beszélni, mert a nazireusság az egy rendkívüli eset.

Isten gondoskodik a nép tábori rendjéről, egységéről, felkészültségéről, a Szentély felépüléséről, a szolgálat működtetéséről, a tisztaságról és végső pontban a különös célra elrendelt emberekről is. Mindenkinek tudni kell, hogy az ő életükben mi az, ami több másnál, mert Isten többet vár el tőlük egyes feladatokban; biztos van olyan is, akinek az életét Isten úgy rendeli el, hogy családban él, de nem lehet gyermeke, mert Isten neki más feladatot adott (de ezzel nem mentek fel senkit arra, hogy ne vállaljon fel gyereket!). Lehet, hogy Isten kiveszi olyan földi, testi vagy lelki dolgok alól, amely másnak teljesen természetes, de ő nem teheti azt, mert különleges elrendelése van Istennek az ő életére. Mondhatnám azt – nincs nehezemre, de egy korty szeszt nem ihatok – hogy az Úrvacsora poharát is éppen hogycsak érintem, mert annyira komolyan veszi Isten nálam, hogy nem ihatok semmit, de ugyanakkor tudomásul veszem, hogy más ebéd után megissza a maga kis vörös borát –nekem ezt nem lehet. Isten nekem másban is adott keményebb dolgokat, s minden ember életében adhat dolgokat, amely nem azonos, nem általános és nem mindenkire vonatkozó különleges elrendelés, s a nazireusi törvényről nem feltétlenül szeretnék beszélni, mert nagyon sokan emögé bújnak a tehetetlenségükben, felelőtlenségükben, akaratlanságukban, gyengeségükben, s azt mondják, hogy „Az Úr akarta” arra, amit Ő nem akart. Az apácák és szerzetesek rákenik és rámutatnak arra, hogy Isten elrendelte őket – dehogy rendelte el őket, csak valamivel befolyásolva lettek, fölösleges dolgokat vettek fel, amit nem kellett volna! Ne magyarázkodjunk, hogy „nekem különleges okok miatt nem kell dolgoznom”, vagy „különleges okok miatt ez, meg ez történt”. Fontos kérdés, hogy mi az ami nekem más, és mi az ami különleges. A másságot ne erőltessem másokra, de maradjak Isten törvényén belül. Isten plusz rendelését a másik ember életében vagy a saját életemben elfogadom,  de nem teszem általánossá, másoktól is elvárttá. Mert nem egyforma a feladatunk, van akinek nehezebb, van akinek könnyebb – az én életemet is, ha valaki más élné, nem biztos, hogy jólesne neki, nekem köszönöm szépen jó. Nehéz, de jó, de nem követelhetek meg másoktól olyan előírásokat, amelyeket Isten nekem adott.

Nálunk minden fordítva megy: Először akarjuk az Ároni áldást és majd utána akarunk építkezni – a hétköznapi keresztény, aki lehívja az égből az áldásokat, s tartja a markát, de a kezén nem látszik, hogy valamit is csinált! Nem látszik, hogy ő az oszlophordozó, nen jár közben, nem imádkozik, de az áldást azt kéri. Bizony még egy földi gyülekezetben is (ami nem biztos, hogy Krisztus Teste) meg lehet kérdezni, hogy „te mit tettél azért, hogy a templom épüljön?”, mert még ott is normális dolog az, hogy mindenkinek le kell tennie valamit az asztalra. Az oszlopokat fel kell emelni, be kell takarni a másikat! Ma kiért imádkoztál? Ezért az alkalomért imádkoztál-e, azért akinek többet kell tartania? Aki megemeli magát, s őrá épül a tető tud-e egyenesen állni, minden imbolygás nélkül? Imádkoztál, teszem azt, értem is? Ezért az alkalomért? Ezért a közösségért? Hogy felálljon Krisztus Teste? Mert ha nem tetted, akkor nem lesz áldás!

Első lépés az a feladat, amit Isten nekem adott, majd utána jön az Ároni áldás, ami nem ajándékosztást jelent, hanem kérni Istent, hogy vizsgálja meg az embert, hogy elindulhasson a templom működése!

A következő rész a fejedelmek, a törzsfők ajándékáról szól, s tizenkétszer ugyanazt írja le nyolcvankilenc versen keresztül. Amikor Isten elrendeli a templom anyagát, hogy összeadják a templomhoz való eszközöket, aranyat, ezüstöt stb., míg fel nem áll a nép, a papság és a templom nincs kész, addig nincs befejezve, mert ennek működni is kell. Isten gondoskodik jó előre annak működéséről is, s ma is működik Krisztus Teste. Minden törzs egyformán, egyforma mértékben adta le a harminc siklus ezüstöt és a többit, pedig nem voltak egyforma létszámban!

Hogyan járulunk hozzá Krisztus Testének a működéséhez? Nép, papság, eszköz van - megvannak a templom alkatrészei - de Isten arról is gondoskodik, hogy működjön a templom és mindenki egyformán járuljon hozzá. Nemcsak a tizedről beszélek (ami tized és nem tizenegyed vagy kilenced!). Ismerjük és tudjuk-e azt a felelősséget, hogy az a templom, amely most épül, csak akkor épül meg – mint egykor Izráel életében –, amikor egységes Izráel népe! A mai templom és az akkori templom építése között óriási különbség van, könnyebb volt a régieknek! Egy helyen egy népként, egy vezető kimondta, hogy mit kell tenni; a 12 törzs mindegyikének megvolt a vezetője, ők elmondták a rendeléseket és az egész nép végrehajtotta mindazt. Azonban a mai templom, a mai 12 törzs, a mai Krisztus Teste láthatatlan! Van, de nem tudom, hogy hol, és mégis működő!

Ezt az alkalmat és szolgálatot amelyet végzünk Krisztus Testében, olyanok is a maguk hozzájárulásával segítik, akik hatszáz vagy hatezer kilóméterrel odébb vannak, akiket sohase láttatok. Itt is, ott is, amott is, annak a láthatatlan templomnak, Krisztus Testének az építéséhez mindenki, aki a néphez tartozik, egységesen járul hozzá! Ez nem feltétlenül a terem fenntartásáról vagy a földi gyülekezet működéséről szól, hanem segítése a szellemi templom oszlopainak és áldozatainak a működésében. Krisztus Teste az szellemi! Természetesen ennek vannak fizikai, anyagi és lelki oldalai is, de a célunk ma nem Jeruzsálem kőtemploma, vagy a pusztai sátortemplom, hanem annak a templomnak az építése, amit Krisztus belőlünk épít. Ugyanúgy felelősnek kell lenni egymás irányában, hogy tartva legyen az oszlop,  a poharakért, az eszközökért, az áldozatokért, a bizonyságokért és a bűnbánatért, hogy mindenben működjön és teljes legyen a templom! S mindenkinek egyformán szól, mint a 12 törzsnek a fejedelmei is egyformán járultak hozzá a templom működéséhez!Senki nem volt különb! Sem a többlétszámú, sem a gazdagabb. Itt szellemileg egyformán kell a templom működéséhez hozzájárulni, ami rád van bízva, azt oda kell adnod a templom, Krisztus Testének az építésére! Abban, ami a te feladatod, kell segítened a másikat, hiszen  neked kell cipelned az oszlopot. Az oszlop az tart, de ha nem viszed és nem vigyázol rá, akkor nem fog tartani! Ha az egyik összeesik, akkor az egész nem fog működni! Mint Izráel népénél, szigorú és egységes az összerendelés, s mint a sátortemplomnál, szigorú az összeilleszkedés. Szigorú előírások vannak! Isten pedig azt akarja,  hogy legyen rend és tisztaság a népben, a templomban, az oltárnál, mindenhol,  ahol szentség van. Legyen meg mindennek a működése, hiszen a tizenkét törzsnek a képviselői gondoskodtak az áldozati eszközökről, állatokról és mindenről.

Te milyen bizonyságot tettél le az oltárra? Mert az építi a templomot! Neked milyen örömöd és bizonyságod volt múlt héten? Az engem is éltet! A bűnbánat és áldozat a templomot is építi, hiszen ha leteszed a bűnödet, az a bűn már többé nem fog működni, s ha nem rombol valami, akkor bizony az épít! Nincsen pozitív vagy negatív nulla, mert ha valami megszűnik, abban a pillanatban valami pozitív érkezik. Ha nincs bűnöd, már az is pozitív, mert nem rongál! Hozzájárulunk-e egységesen a magunk áldozataival a templom működéséhez? Épül, működik-e a templom? Tudom-e a felelősségemet? Tudom-e a helyemet, a poziciómat? Tudom-e, hogy nem kérdés, hogy  hova tartozom(Gersón vagy Mérári), hanem az a fontos, hogy a feladatomat tegyem? Ha valaki nem azzal foglalkozik, amivel kell, akkor nem fog működni az egész! Ha valaki nem teszi a dolgát, nem csinál semmit vagy más feladatot végez. Tudod-e, hogy mi Krisztus Testének építésében a saját feladatod? De önmagad életében is a tartó oszlopot kell építened! Valakinek a tudása az oszlop, arra építhet! Te mire építesz? Sok mindenre építhetünk, amit Isten adott, és arra nagyon kell vigyáznunk, azt hordoznunk kell, mert különben nem épül fel a saját pszichés, lelki életünk sem. Ami szellemben épít, azt kell hordoznunk! Neked mi az az oszlop, ami az életedet tartja? A kegyelem? Te mit hordozol magaddal? Melyik az az oszlop, amit betakarsz és óvsz? A templomot működtető, hordozó, szállító egységnek benned is működnie kell, hogy legyen betakarása mindannak, ami benned kincs, mindannak, ami építi Krisztus Testét benned és téged, és aki rád van bízva, akikkel egy szellemi közösségben vagy, azokért ugyanúgy felelős vagy!

A 12 törzset 12 egységes módon sorolja fel a Biblia – nincs pardon! Ha Isten azt mondta volna, hogy „a nép kötelessége”, akkor máris valaki kihúzta volna alóla magát, hogy „igen, a népnek, de nem nekem”. 12 törzs – 12 felsorolás. Krisztus Testében akárhány rész van, akárhány ember van, mindenkinek felszólítás: vidd az oltárra, azt, ami az oltár működéséhez szükséges, vidd Krisztus Testébe mindazt, ami Krisztus Testének a működéséhez szükséges, az ezüstöt, aranyat, mindazt, amit a felsorolás szerint a tizenkét törzs vezetői hoztak.

Számold meg, „vedd számba őket!” Krisztus Teste megszámlálhatatlan, nem is szabad megszámlálni, mint ahogy a zsidókat se szabad megszámolni, mert ők Istenéi, mint ahogy a Krisztus Teste is a Főé, Krisztusé. Amikor a mai alkalmat kezdtem, mosolyogtam a számlálásokon: Van, aki éppen nagyon beteg – kiszámoljuk, megszámoljuk, mi legyen? Van, aki lehet, hogy elveszíti a munkahelyét, és igen nehéz helyzetben van – beszámoljuk? Van, aki családi probléma miatt nem lehet itt, van aki távol lakik... nem akarom sorolni. Ha elkezdek számolni, akkor nagyon kevesen vagyunk! Tényleg kevesen vagyunk? Nem, mert aki beteg, ugyanúgy tudja építeni Krisztus Testét! Az imádkozhat, betakarhat és szellemben végezheti azt a munkát, amit lehet, hogy már fizikailag nagyon nehezen tud vinni, távolságok, betegség, vagy bármi miatt. Ugyanúgy kell építeni a templomot az idős embereknek, mint a kis emberkéknek! Ugyanúgy! Nincs pardon! Nem vehetem számba, mert akkor számolandó, számító leszek, számot vetek, hogy ebből mi hasznom van!

Ez a szó Mózesnek szólt, ahol a nép együtt volt, ez a szó ma Jesua HaMassiah-nak, Krisztus Teste fejének szól: „Te számold össze őket!”. Nem nekem szól! Nem embernek kell számot vetni a másik emberrel, nem nekünk kell számítónak lenni. De bennünk lehet egy másik, egy eredmény nélküli és statisztika nélküli számítás: vannak testvéreink! Szólni kell azoknak a testvéreknek, akik éppen fekszenek, úton vannak, vagy valami akadályuk van, s nem lehetnek testben itt: „Lélekben kevés jelen lenni, a templom szellemben épül”. Lehet küldeni a bizonyságokat, küldeni az oltárra a háládat – korunkban számtalan lehetőség van arra, hogy úgy küldd el, hogy mi is értsük. Lehet a bajokat is odatenni az oltárra, hogy ebben vagy abban elbuktam, vagy történt valami, mert együtt építjük a templomot! Ma nem az a nép vagyunk, amely láthatóan körbeveszi Jeruzsálemet, a templomot, körbelakja a sátortemplomot a pusztában, mi az a nép vagyunk, amely ott van a világ minden részén és építkezik. Nem tudunk egymásról, de szóljunk egymásnak, „szükség van rád”. A nép vezetője, Jesua HaHassiah, Isten akaratából ma is megkérdezi: „te hol vagy”!

Hol van a Te néped? Hol vannak a templomépítők, akik akarják építeni Krisztus Testét? Mint Krisztus népe, mi ezt a kérdést fel kell, hogy tegyük egymásnak e látható világban: te hol vagy? Bevitted-e az ezüstöt, a megváltás ezüstjét, és mondhatnám tovább a templom minden eszközét, ami itt van e 87 versen át tartó felsorolásban. Letetted a templom működéséhez szükséges rád bízott eszközt, vagy csak a fizikális világban gondolkodsz, s beadod a tizedet, imádkoztál az oszloptartóért, hogy az oszlop ne inogjon? Betakarod imáddal az alkalmat, a közösséget? Tényleg viszed és óvod azokat, akik Isten edényei, s akiket a kezedben az oltárra kell vinned? A szentély minden eszköze fontos, s azokat nem talicskán vagy a bivalyok által vitték, hanem saját kezüleg maguk a leviták, a leviták leszármazottjai hordozták. Viszed a másik embert? Viszed a saját kezedben a családodat? Nem rábízván a pásztorra vagy az időjárásra! Hordod-e, hogy ott az oltáron tisztán fényljen? Óvod-e, mintegy törékeny és értékes tárgyat? Kincstárnok vagy-e? Ma is boldogan mondom el, hogy nem is tudtam, hogy a feleségem az a feleségem lesz, s mindig úgy mondtam, hogy „én csak egy kincstárnok vagyok, van egy kincsem, akire nagyon kell vigyáznom, aki Istené”. A történet az lett, hogy még szorosabb lett a vigyázás, mert most egymás kezét fogva vigyázunk egymásra. Tudsz-e úgy gondolni a családodra, a társadra, hogy Isten rád bízta? Nem úgy, hogy majd a pénzed, a jóindulatod, meg az SZTK fogja megóvni! A te kezedben tudod hordozni a másikat az oltárig, mint a hímes tojást, ami igaz hogy bálvány szokás, de a törékenységét akartam ezzel csak kifejezni. Viszed-e a másik ügyét? Viszed-e a templomhoz szükséges eszközöket, úgy, hogy azok oda is érjenek, s tisztán megszentelten a helyükre kerülhessenek? Az ima, az Ige, a feleséged, sorolhatnám tovább azt a rengeteg templomi kincset, amely reánk bizatott! Isten mindezt azért adta neked, hogy megszentelt legyen, s hogy vigyázz annak a megszentelt állapotára! Viszed-e Isten elé a családodat, amelyet Isten meg akar szentelni, s azt akarja, hogy az legyen a feladatod, hogy a megszenteltségét őrizzed! Nem az ökrökre rábízva, hanem a tenyeredben...

A templom építése ilyen hétköznapi dolog. Van egy nagy nép, amit nem ismersz,  könnyebb volt a régieknek, mert egymást ismerték és együtt laktak. Ma szellemben együtt laksz-e a többiekkel? Szeretnénk sokszor fizikailag és biológiailag együtt lenni a többiekkel, egy légtérben megélni a nagy családot,  de Isten nem arról beszélt, amit Izráel megélt egy népként, egy nagy csapatban. Tudod-e hogy van egy néped, s a népnek az Ura Jesua HaMassiah? Ő ugyanúgy, mint akkor, számba akar venni (nem elszámolni)! Te is meg fogod érezni, ha imádkoznak érted; ha végzed a feladatodat, azt a másik emberen láthatod, s egyszer csak azt veszed észre, hogy az oltár működik, de ennek előzményeként fel kell sorakozni ott, Isten előtt jelentkezni, tábort járni a szenthely körül. Jelentkezni, elfogadni azt a feladatot, ami az enyém, azt a mozgó templomot, ami  Krisztus Teste, s azt mindig útrakészen tartani, mint ahogy a választott nép sem tudta, hogy mikor van indulás, te se tudhatod, mikor indít útra valamiben bennünket Isten! Útrakészen, holnap, ma, most! Tedd le a meglevő bizonyságod, mert  a hálaadás poharába bor kell, tedd le a bűnbánatod, mint áldozatot! Hogy ha most kell felállni, tudunk-e azonnal szolgálni, azonnal Isten elé menni, hogy működjön az oltár? Ezt mutatta meg a választott népen keresztül Isten! Úton lenni, mindig útrakésznek lenni, mert lehet, hogy Isten most akarja, hogy találkozz Vele! Most kell, hogy bemutasd az áldozatot, azt, amit egységesen valamennyiünknek le kell tennünk! Tudod-e, hogy a pusztai templom nem más, mint Krisztus Teste? A választott nép együtt volt, létszámban, lélekszámban meg lehetett őket számolni, hogy mennyien voltak, ma nem tudhatod, hogy ma hányan vagyunk együtt! Nem tudod, de nem is kell tudnod hogy hányan vannak azok, akik veled együtt építik Krisztus Testét! Ez a megszámlálás akkor Mózesnek, ma Jesuának szól: „Nézd meg, hogy kivel lehet számolni!”, „Vedd számba őket!” Ez a tulajdonos feladata, s mi nem vagyunk tulajdonosok, mi ennek részei vagyunk! Tudjuk-e, hogy hova tartozunk, mi a feladatunk, milyen szolgálatot bízott ránk Isten és azt tesszük-e? Vagy csak csodálkozunk, hogy nem épül a templom, mert nincsen áldozat, nincsen felelet és nincs áldás? Ha nincs templom, ha nem építed a templomot és nem vagy a templomban, akkor mire vársz? Üzletelsz Istennel, hogy először egy áldás, aztán majd utána? Nem! Először is tudd meg, hogy ki vagy, épülj fel, tisztulj meg, légy felelős és végezd azt, amit Isten rád bízott feladatot, kötelességet! Ezután jön az Ároni áldás, ami egy újabb megvizsgálásnak a következménye.

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az Ő orcáját terád, és adjon békességet néked.” (vers 6:24-26) – Ez nem olyan áldás, ahogyan sokan szeretnék, hogy tartjuk a markunkat!

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged” – mert rengeted támadás fog érni, hogy ne tudd elvégezni a feladatodat, hogy ne épüljön fel a templom, ne legyen az oszlop a helyén, ne legyen betakarás, ne legyen ima, ne működjön az oltár, hogy valami hiányozzon akár anyagilag, fizikailag, lelkileg! Őrizzen meg téged attól, hogy mindazt ne tudja elvenni a Sátán, ami kell a templomhoz!

„Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad” – Isten előtt állni annyit jelent, hogy égek, ott nincs elbújás, minden kiég belőlem! Ne bújj el Isten elől! Állj elé! Ez a templom működése!

 „ könyörüljön terajtad” – emberek vagyunk, nem vagyunk makulátlan tisztaságban 100%-osan tiszták! Naponta követünk el olyan bűnöket, amelyeket talán nem is tudunk, vagy nem is akarunk tudni! Szükségünk van Isten könyörületére.

„Fordítsa az Úr az Ő orcáját terád, és adjon békességet néked.” – nézzen rád, úgy ahogy vagy! Lássa benned az embert, lássa azt, aki vagy. Ne ítéljen el! Lássa a mi gyengeségünket, a mi emberi mivoltunkat. Legyen kegyelmed, és bármit is ítél Isten, adjon békességet! Ha valamit elvesz vagy ad, abban legyen békességed! Isten minden kijelentett szavában legyen békességed! Nem beleegyezésed, meg gyerekes duzzogásod, hanem az a békességed legyen, hogy minden jó, amit Isten ad ,és Tőle mindent békességgel elfogadok. Elfogadom mindazt, amit Ő adott: azt a népet, azt a feladatot, azt a szolgálatot, azt a közösséget, ami Krisztus Teste!

Ez az az áldás, amelyre szükségünk van, s utána a reám bízott feladatot nemcsak vállalom, hanem meg is teszem, odamegyek az oltárhoz, s leteszem a reám bízott dolgokat az oltárnál, amelyek annak működéséhez szükségesek. Leteszem a bűneimet, leteszem a hálaáldozatomat. Odateszem fizikailag-lelkileg-szellemileg Krisztus Testének a működéséhez szükséges minden dolgot. Tudom azt, hogy vannak anyagi szükségletek a fizikai életben is – a templom működéséhez Krisztus Testének is vannak anyagi szükségletei; de ugyanígy lelkileg is, hozzá kell tennem azt, amit Istentől kaptam a lelkemben (ismeretemet, érzésemet); s mindenképpen a szellemit le kell tennem: Istennel találkozva teljes szívemből, teljes lelkemből hálát adva és bocsánatot kérve, valósan szeretem Istent.

A pusztai sátortábor nem más, mint Krisztus Teste, az a templom, amit nekünk kell építeni! Egy kicsit nehezebb, mint régen, mert nem tudod, hogy ki a te testvéred, nem tudod, hogy ki az, aki imádkozik érted, de ha ismersz valakit, aki a testvéred, akkor szólj neki. Szükséges az oszlopot tartani, a templomot építeni – legyen ott az imádságod, a gondolatod, az érzelmed, ha kell, az anyagiak! Legyél ott szellemben a testvéreddel, aki lehet, hogy egy nagyon fontos templomi eszköz, hálaadásra alkalmatos eszköze Istennek! Vigyázz rá! Vidd Isten elé! Kísérd el oda az oltárhoz! Hordozd a tenyereden mindazokat, akiket ismersz: aki a tied, a testvéred, a családtagod, a feleséged, a férjed! Mert ha megtisztult, s az Övé, templomba illeszthető-használható edény, akkor neked kell odavinned az oltárra hálaadással, neked kell segítened az újtát, hogy odajusson Isten elé, hogy örömteli hívő élete legyen ott az oltáron, s el tudja mondani azt az örömöt, azt a hálát, amit kapott, vagy a bűnbánatot, és minden mást! Ami az oltárnál működik, mind működjön, s minden eszköz legyen a helyén! Mindenki eszköz, bár különböző használatokra, de közösen összedolgozva egyetlen célként a templom építését kell betöltenie! A pusztai templom egyforma renddel, ranggal, de másféle feladattal! Nem összeveszni a 12 törzsben, hogy „ki a gazdagabb”, „én többet adtam”, „én kevesebbet adok”, „nem adok” – ez nem 12 törzs, aki turkál a szolgálatok és a feladatok közül! Állj Isten elé, s ha már megszámolt, akkor kérd el, hogy mi a feladatod! Ez Krisztus testének az épülése! Ez a földi sátortemplom mai változatának az épülése. Vannak oszlopok, edények, takarók, sok-sok szolgálat, ami nem mind egy embernek a szolgálata! A szolgálatok adják össze azt, ami Isten előtti hálaadás, dicsőítés, áldozat! Nem Mózes és Áron tett mindent, ott volt a 12 törzs, s ha az nem lett volna egységes, akkor hiába van Áron és Kehát vagy bárki más, s a leviták nem működtek volna, a templom nem működött volna! Isten ezt az egységet akarja, s nem az egység nevében egészen más dolgokat.

A  mi számadataink egészen mások. Mi egymásra nézünk, és szorzunk-osztunk, hogy mi hasznunk lehet belőle. Isten egészen más számrendszerben gondolkodik, abban, ami emberi mértékkel nem mérhető! Mi emberi mértékkel mérjük egymást: „Mi hasznom van belőle?”; „Hányan vagytok?” – keresztényektől állandóan ezt a kérdést kapom meg. Nem tudom! Egyik pohár Kanadában, a másik Olaszországban, a harmadik Romániában! „Hol a templom?”  Azt se tudom! Az egész világon!

Emberileg ne számolj soha! Ez nem zsonglőrködés a számokkal!  Nem számítok semmit, s nem számolok veled sem, de várlak! Nem számolok semmivel, de olyan jó lenne, ha működne az ima, ha egymást felemelnénk, s egymást az oltárra tudnánk tenni, mert Isten akar számolni veled! Isten egyenlőre nem számon kér, csak megkérdezi, hogy hol vagy! Csodálkozol, hogy nem épül a templom, ha most Isten szólna, hogy szeretne valami áldást adni, akkor nem tud hol megáldani! Ne az áldásra várj, hanem építkezz, hogy áldás lehessen! Vidd az eszközöket és légy azon a templomon belül, ahova Isten helyezett! S vigyük egymást felelősen a saját elrendelésünk szerint oda az oltárra!

HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2013 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat